Nem túl nyerő ez a cím, de nem jutott semmi értelmesebb az eszembe. Még egy kicsit visszatérek a CSI:NY-hoz, aztán másról is akarok ám írni. Tudom, hihetetlen! :D

Szóval, olvastam, hogy május 26-án lesz az utolsó rész. Elvileg 25 részes lesz ez az évad is, mint az ötödik. És úgy lesz vége, hogy to be continued. Remek! De komolyan! Direkt csinálják, állítom. Had izguljon az a hülye otthon egész nyáron. Vagy csak én veszem ennyire komolyan ezt az egészet. A producerek meg röhögnek a markukba. De azt még mindig nem értem, hogy mostanában miért van az, hogy olykor két-három hét is eltelik egy-egy rész között. Mert februárban nem volt az olimpia miatt, az ok. De most miért nem lesz jövő héten, azt nem tudom.

Jó, tudom, marha nagy problémáim vannak. Hihi! De hát ha egyzer idegesít! Kiírom magamból és akkor legalább nem fogok felrobbanni. :D

Na, amiről, pontosabban akiről még írni akartam. Gyöngyusz barátnőm. Hú, de le fog engem bajszintani, hogy vörösödni fog a feje. Ne haragudj, babám, de egyszerűen muszáj. Te is írtál rólam, sőt még a blogom linkjét is beszúrtad. Ez nem visszavágás, hanem inkább elismerés.

A www.csihungary.hu oldal hozott össze minket gyakorlatilag. Elkezdtünk msn-en beszélgetni. Eleinte tök általános dolgokról meg a kedvenc sorozatainkról. Aztán szép lassan azon vettük észre magunkat, hogy már nemcsak ezekről a dolgokról beszélünk, hanem az életünk minden fontos részéről. Kibeszéltük a történeteinket is. Ő kikérte az enyémet, én kikértem az övét. És ez így megy azóta is. Tulajdonképpen egymás béta olvasói vagyunk.

Tavaly októberben aztán elhatároztuk, hogy ha már így Pesten jár, akkor ugyan találkozzunk már. Mert addig csak msn-en meg e-mailben, illetve sms-ben beszélgettünk. Egy kicsit meg voltunk illetődve mindketten, de hamar feloldódtunk és jót röhögcséltünk. Ahogy azt mindig is szoktuk. Ezek után erősebb lett a kettőnk között lévő kapocs. Most már olykor telefonon is hívtuk egymást. A telefonszámláinkat fizetők legnagyobb örömére. (Azóta kicsit visszafogtuk magunkat, de a havi 60 sms azért megvan, nagyjából.)

Olyan hihetetlenül hamar egy hullámhosszra kerültünk, hogy azóta is csak nagyokat pislogok. Olyan ő nekem, mint a másik felem. Amolyan lelki társ, elveszett testvér és egy őrült haver egyszemélyben. Ha valaki látná, hogy hogy beszélünk egymással, biztosan azt gondolná, hoyg nem vagyunk normálisak. Vagy hogy utáljuk egymást. Mondjuk ez előbb igaz is, mert tényleg nem vagyunk normálisak. De jó értelemben. :D

Akkor a végére még egy kis sport. Mert arról még úgysem nagyon írtam :D

Pénteken játszották az Inter-Juventus rangadót, amit a második félideji jó játékával az Inter simán hozott 2:0-ra. Igaz a Juve a 37. perctől emberhátrányban játszott. Kelett ez a három pont nagyon. Mivel a Roma beelőzött minket sajnos. Ők vasárnap játszottak a Lazio-val, sajnos nyertek is. Így még mindig egy ponttal előttünk vannak. Remélhetőleg a végén ez nem lesz így. Nagyon bízom benne. Még mindhárom fronton állva vagyunk, de félek, hogy ez jövő héten már nem lesz így. Nagyon nehéz dolgunk lesz a Barca ellen a BL-ben. Mondhatnám azt is, hogy lehetetlen küldetés. De ha már én sem bízom a csapatban, akkor ki bízzon bennük.