Egyesek a hátam mögött állnak egy korbáccsal és közlik, hogy ideje lenne új posztot írni a blogomra. :D Az illető úgyis tudja, hogy róla van szó.

A fenti idézet egyébként a Robin Hood c. filmben hangzott el. Tegnap néztük meg Zolival moziban. Tetszett, jó volt. Nem az volt bene, amire számítottam és pont ez sült el jól. Az ember azt várná, hogy ez megint arról szól, hogy Robin a sherwood-i erdőben él a bajtársaival és Marion-al és fosztogatják a király kincseit. De nem, ez a film nem erről szól. Sőt! Sokkal inkább arról, hogy Robin Longstride-ból, egy egyszerű íjászból hogyan lett az angolszász kultúrkör egyik legnagyobb legendája.

Lehet, hogy majd ha lesz egy kis időm gondolkozni, akkor írok egy kifejezett filmkritikát. Bár sosem írtam még olyat, úgyhogy nem tudom, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie.

A határán vagyok annak, hogy felrobbanjak agyilag. Reggel megint sikerült majdnem elaludnom. 6-kor csipogott a telefonom, felébredtem, kinyomtam az ébresztést. Általában 10 percre vissza szoktam egy kicsit szúnyókálni. De most sikerült 6:23-ig. Ami azért vicces, mert félkor indulni szoktam, hogy ne késsek el. Nem tudom, mi van velem. Egyszerűen nem tudom kialudni magam, bármennyire is szeretném. Hétvégén is alhattam volna, erre nyolckor meg negyed nyolckor ébredtem fel.

A házban, ahol dolgozom, épp a upc-sek dolgoznak. Egész nap kopácsolnak, komolyan baromira idegesítő a dolog. Ma pedig valahogy sikerül az összes idióta vendéget kifognom. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezek az emberek hogy boldogulnak a mindennapi életben. Na, mindegy. Inkább nem idegesítem magam vele. Úgysem tudok velük mit kezdeni.

Még egy dolog, amiről írni akartam. Ez pedig az Apja lánya - Új kezdet a Nagy Almában c. közös történetünk Gyöngyivel. Már a fórumon is írtam, hogy bizony megsirattam a végét, amikor írtam. Mert tudtam, hogy valami jó dolog ér véget. Fél év, ennyi időt dolgoztunk vele. Megszámlálhatatlan óra, amíg a párbeszédeket írtunk msn-en, a megannyi megjegyzés aputól, hogy már megint a kislánnyal dolgozol. Igen, már megint, vagy mondhattam volna, hogy még mindig. :D Boldog vagyok, hogy jó fogadtatásra talált, pedig féltünk tőle. De jó páros vagyunk, ezt el kell ismerni. 8 fejezet, ennyi lehetőségünk volt rá, hogy egy gyakorlatilag idegen karaktert problémamentesen illesszünk be egy jól működő gépezetbe. Szerencsére sikerült.

Rengeteg munkánk van benne, hogy minden egyes apró részlet a helyére kerüljön. Térképeket böngésztünk, számolgattunk, hogy tényleg minden hiteles legyen. Amikor Mia-t kirándulni viszik, hogy megmutassák neki New York nevezetességeit, akkor én rendesen térképen csináltam meg az útvonalat, hogy az valóban megfeleljen a valóságnak. Nem akarom magunkat fényezni, az amúgy sem az én stílusom, csak érzékeltetni szeretném egy kívülállóval, hogy azért egy-egy fejezet akár több nap utána járást is igényelt. A bankrablást meg kellett tervezni, hogy tényleg hihető legyen. Egy szó mint száz, nagyon sok mindenre oda kellett figyelni.

De élveztem ezt a közös munkát, mert azt gondolom, hogy még közelebb hozott egymáshoz minket. Mia szavaival zárom ezt a bejegyzést, amit Mac-nek mondott a búcsúzáskor.

"Lehet, hogy New York az a város, ami nemet mond az alvásra, de Las Vegas hívogat. Ezt sose felejtsd el!"