Már megint mögém álltak azzal a francos korbáccsal és közölték, hogy kéne új poszt kedves patsfan! És még mindig ugyanarról a hölgyeményről van szó! :D
Ha ennyire szépen kéritek, akkor tessék itt van. Csak hogy lássátok, hogy kivel van dolgotok. :D
Most az egyszer kivételesen meg vagyok lőve és nem tudom, hogy mi legyen a poszt címe, így kicsit antikreatívra vettem a figurát. Már ha egyáltalán létezik ilyen szó. Ha nem, akkor most patsfan megalkotta.
Na, de nem is ilyen sületlenségeket akartam írni. Az írásról akartam egészen pontosan. Mint azt már többször említettem fanfiction-t írok, méghozzá CSI:NY-osat, konkrétan egyszerre hármat. Igen, tudom, nem vagyok normális és ez még csak nem is újdonság. Csütörtök éjfél mindig a határidő, amire be kell fejezni és le kell adni a fejezeteket. Múlt hét csütörtökön is ültem az ágyamon a laptoppal az ölemben és ha jól emlékszem, akkor a Right next door épp aktuális fejezetével küzdöttem. Igen, olykor a legjobbakkal is megesik, hogy ihletmegakadásuk van. Lehet, hogy ilyen szó sincsen? :D Lényeg a lényeg azon kívül, hogy ragadjon a bélyeg, hogy apu valamiért bejött hozzánk a szobába. Meg nem mondom már, hogy miért. Szokásos szöveg, hogy már megint ezzel a hülyeséggel foglalkozol? Mintha neki nem lenne tök nyolc, hogy mit csinálok. Nem is ez a lényeg, hanem a vitánk. Ami már legalább százszor lezajlott, mióta belekezdtem ezekbe a történetekbe.
Miért nem adod ki? Hogy miért? Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy bárkit is érdekelni, ad egy, ad kettő, ki a fene garantálja, hogy én találok egy kiadót, aki mindezt ki is adja. Ad három, olyan plágiumpert kapnék a nyakamba, hogy ihaj. Tudniillik ezek a figurák le vannak védve jogilag. Tulajdonképpen minden fejezetem úgy kéne kezdenem,hogy nem az enyémek, semmilyen pénzt nem kapok emiatt és a többi, és a többi. Már olyat is kérdezett, hogy miért nem küldöm ki Amerikába, hátha lenne belőle egy rész a sorozatban. Komolyan, ilyenkor úgy érzem, hogy az én egyébként halál racionális, két lábbal a földön álló faterom nem is ezen a bolygón él. Igen, majd pont az én ötleteimből írnának meg egy részt, sanszos, de tényleg. :d Amúgy meg én inkább magánéleti sztorikat írok, szóval nem is igazán olyat, ami a sorozatra jellemző.
Ok, ezen a részén túl vagyunk a vitán, próbálnék a sztorira koncentrálni, de apa csak nem hagyja annyiban a dolgot. Nehogy már ne neki legyen igaza. Akkor miért nem pénzért írod? Inkább nem válaszoltam semmit, kínomban majdnem röhögtem. Gondoltam magamban, ki a fene adna ezért egy fillért is. Senki! Erről ennyit! Miért nem olyat írsz, amivel lehet pénzt keresni? Pontosan azért, mert ez nem ilyen egyszerű. Ahhoz kellene valami egyedi ötlet, nyilván elég nehéz lenne olyat írni, amiről még senki sem írt. De ha már arra adnám a fejem, hogy regényt írok vagy akár novellát, akkor már olyat írnék, ami egyedi. De itt megint előjön, hogy ki adja ki, érdekel-e egyáltalán valakit, stb. Senki sem garantálja még azt sem, hogy ha ne adj isten kiadnák, akkor bárki is megvenné.
Szóval immáron sokadjára vitatkoztunk ezen a kérdésen és apa még mindig nem hajlandó elfogadni az én álláspontomat. Mert egyszerűen nem érti a motivációmat. Nem a pénzért vagy azért, hogy híres legyek vagy ilyesmi. Nem, sőt. Nyilván ebből nem fogok megélni, de nem is akarok. Mert nem ez a célom vele. Elkezdtem írni ezeket a történeteket és egyszerűen beléjük szerettem. Azért írom őket, mert szeretem csinálni. Szeretem a karaktereket, szeretem a sorozatot. Nekem ez hobbi vagy inkább azt mondanám szenvedély, az közelebb áll a valósághoz. Engem a pozitív visszajelzések motiválnak, nem pedig az, hogy kapok-e érte pénzt vagy sem. Mert nem ez a lényege. Ezzel el is veszne minden varázsa. Mert nekem ez egy saját kis világ. Lehet elefántcsonttoronynak, üvegbúrának vagy bármi másnak nevezni, de nekem ez egy menekülési útvonal. Itt azt csinálok, amit akarok, arról írok, amiről akarok. És pont ez a jó benne. Mert mindez elveszne, ha pénzért csinálnám, időpontra.
Csak tudnám, hogy ezt miért nem lehet elfogadni? :(
