Régóta terveztem már újra publikálni a blogra, de a benti őrület után délután olyan fáradt vagyok már, hogy semmihez sincs erőm.
Marha jó dolog, hogy van Magyarországon Forma 1-es futam, de ezt az őrületet, ami van itt, az azért nagyon durva. Ráadásul most júliusban nagyon felpörgött a nyár, szinte egy perc megállásunk sincs. Ma is egy órát pakoltam bent a guide-okat, szépen elrendeztem őket nyelvek szerint, ami plusz volt, azt meg felpakoltam a szekrények tetejére.
Na, de nem is erről akartam írni, hanem a fanfiction-ről, vagyis a rajongók által egy adott filmmel vagy sorozattal kapcsolatos írásról, illetve a függőség. Itt nem kell semmi rosszra gondolni. Nem olyan értelemben vagyok függő, ahogy egy drogos vagy olyan ember, aki egyik cigiről gyújt a másikra. Én, kérem szépen CSI:NY függő vagyok. Komolyan mondom, olyan, mintha elvonási tüneteim lennének, ha x napig nem látok egy részt. Teljesen be vagyok zsongva érte. Én még ennyire nem rajongtam soha sorozatért. Lehet, hogy csak önámítás az egész, de azért úgy érzem, hogy sikerült egy elég intelligens sorozatot találnom. Azért ez nem arról szól, hogy a szegény lány beleszeret a gazdag pasiba, aki rájön, hogy a lány élete szerelme és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Használni kell az embernek az eszét hozzá. Plusz egy olyan világba nyerhetünk betekintést, amire egyébként nem lenne esélyünk. Plusz, számomra igen sokkoló élmény volt, hogy egy darabka föld vagy egy köröm alatti szennyeződés rámutathat arra, hogy ki a gyilkos.
Fanfiction-t írok, igazából csak a saját magam szórakoztatására, illetve a tesóméra, aki nagyon szereti olvasni és elvárja, hogy folytassam a sztorit. Régebben is írtam ilyen sztorikat, csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják és ez egy külön 'műfaj'. Ebben kiélhetem az írási vágyamat és leírhatom azokat a dolgokat is egy kicsit másképp, amik éppen foglalkoztatnak. Az a tervem, hogy feldarabolom a sztorit és így fogom publikálni a blogomon. Bár nem vágyom nagy olvasótáborra, de azért jól esik az embernek egy-két elismerés.
Aztán azon gondolkoztam még, hogy írni fogok epizódvéleményeket. Azaz minden egyes CSI:NY rész után le fogom írni az adott részről, hogy hogy tetszett, meg persze egy rövid ismertetőt is, hogy miről szólt az adott rész. Van egy-két rajongói oldal, ami ezzel a sorozattal foglalkozik, majd nekik is el fogom küldeni. Múltkor egy egész délutánt szántam arra, hogy epizódképeket gyűjtsek, amiket majd később el fogok küldeni nekik.
Megfigyeltem már és magamban jókat nevetek rajta, hogy azért szép lassan sikerült megfertőznöm az egész családomat. Tesóm elég gyakran kérdezgeti, hogy mikor vannak a részek, jópárat meg is nézett már. Múltkor mikor nála voltam és tesónapot tartottunk, akkor is megnéztünk együtt pár részt. Anyuval mindennap nézzük a régi részek ismétléseit, csütörtökönként pedig az ötödik évad új részeit. Bár apukám és a párom nem ismeri el, hogy szeretik a sorozatot, azért, amikor anyuval nézzük a tv-t, odasomfordálnak mellénk és bár megjegyzik, hogy látták már az adott részt, azért végig nézik. :)
Sajnos mostanában nem nagyon van erőm az írásra, de remélem, hogy visszatér majd régi cimborám az ihlet és tudom majd folytatni a sztorimat és kapok erőt ahhoz is, hogy publikáljak a blogon.
Még fél óra és kezdődik az ötödik évad 22. része, mindenkinek további szép estét!
