Hölgyeim és uraim! Bizony ezt a napot is megértem! Megkérték a kezemet! :)

Tegnap volt a hatodik évfordulónk és ez úgy tűnik, jó alkalomnak tűnt a páromnak, hogy megtegye a nagy lépést. :)

Sejtettem, hogy valami készülődik a háttérben, mert napok óta folyamatosan konspirált apuékkal, meg egyfolytában susmusoltak. De ilyen formában semmiképpen sem számítottam rá. Meg kellett várni, míg apu hazaér, csak akkor adhatta oda az ajándékomat. Persze apu pont szerdán dolgozik jó sokáig, 11 óra után ért haza. Én már persze tiszta 'ideg' voltam, izgultam, na. :)

Aztán ahogy apu hazajött, a párom kijött értem a nappaliba. Befogta a szememet és úgy vezetett be a mi szobánkba. Nem láttam a világon semmit, a szívem a torkomban dobogott, szó szerint. Hallottam a háttérben a zenét, de először nem is tudtam beazonosítani. Utána rájöttem, hogy ez Caramel, méghozzá a Te vagy, aki kell. Stílszerű cím, azt hiszem.

Aztán elvette a kezét és én teljesen padlót fogtam a látványtól. Komolyan nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Vagy hogy egyáltalán valamit ki tudjak nyögni. Az asztalomon mécsesekből kirakva egy szív, benne középen a gyűrű és körülötte hat szál vörös rózsa. Most őszintén lehet erre nemet mondani?

Párom csak állt mögöttem, a szüleim kicsivel mögöttünk, néztem rájuk és egyszerűen nem tudtam mit mondani. Teljesen padlót fogtam. Majd a párom csak ennyit mondott: 'Na?' Hát mi mást mondhattam volna, mint hogy 'Igen.' Azért ezt sikerült határozottan rávágnom. Aztán persze volt nyakbaborulás, és amikor leesett a tantusz, akkor egy picit el is pityeredtem.

Azért az utókor számára megörökítettük a kreációt. Ja és persze azt mondanom sem kell, hogy a gyűrű tökéletes és borzasztóan tetszik. És azt hiszem, most úgy pár méterrel a föld fölött járok. Gondolom, ez nem is csoda. Kicsit furcsa érzés, persze nem rossz értelemben. Csak ilyenkor döbben rá az ember, hogy azért ez nagy dolog. Nagyon nagy dolog. És nagyon boldog vagyok. Délelőtt felraktam az egyik közösségi oldalra a képet és mindenki gratulált, nagyon jól esett.

A folytatás valószínűleg jövő nyáron következik. Mert idén nyáron a párom húgáék tervezik az esküvőt és nem akarjuk ezt előlük elhappolni. Inkább várunk egy kicsit, nem kerget minket senki. Én leginkább júliusban szeretném, mert akkor a családból senkinek sincsen semmije. Se szüli-, se névnap, se semmi egyéb. Aztán persze majd meglátjuk, hogy hogy lesz.